đžA vilĂĄg szĂ©psĂ©ge akkor is itt van, amikor az Ă©let nehĂ©z. Ăllj meg. NĂ©zz körĂŒl. LĂ©legezz. Ăs vedd Ă©szre.đż

Lassan a szeptember is elmĂșlik, az este lecsendesedik, a kert elhalkul, Ă©s teret ad annak a finom, alig Ă©szrevehetĆ bĂ©kĂ©nek, amelyben vĂ©gre meghalljuk önmagunkat.
Ezekben a csendes pillanatokban kapcsolĂłdunk Ășjra ahhoz, akik valĂłjĂĄban vagyunk â nem a feladatok, elvĂĄrĂĄsok mögött, hanem a lĂ©legzetĂŒnk, a tekintetĂŒnk, az Ă©rintĂ©sĂŒnk egyszerƱsĂ©gĂ©ben.
A kert ilyenkor nem dĂszlet, hanem tĂĄrs: emlĂ©keztet rĂĄ, hogy minden növekedĂ©s lassĂș, Ă©s minden vĂĄltozĂĄs aprĂł mozdulatokbĂłl szĂŒletik.
A kertem virĂĄgaibĂłl, gondosan szĂĄrĂtva szĂŒlettek meg azok a nyĂĄri emlĂ©kek amik a szĂvet melengetik...fogadd szeretettel Ă©s bĂ©kĂ©vel a lelkedben. Ilda